Megújított honlapunk látogatóinak száma 2007. aug. óta Lapletöltés: 624090 Látogató: 131677
Szivárványhíd
Az égben van egy hely, amelyet úgy hívnak: "Szivárvány-híd"
Ha egy kedves állat, aki itt a földünkön szeretett egy embert, meghal, a halála után ez az állat elmegy a Szivárvány-hídhoz.
Ott mezők és dombok vannak kedves barátaink számára, hogy tudjanak együtt futkározni és játszani. Ott bőségesen van víz és táplálék, süt a nap, és barátaink jól érzik magukat. Mindegyik állat, amelyik beteg és öreg volt, ismét egészséges és erős; azok, amelyek megsebesültek vagy megnyomorodtak, ismét jól vannak, úgy, mint ahogy múltbéli álmainkból ismerjük őket.
Az állatok ott boldogok és megelégedettek, csak egy kicsi zavaró körülmény van: mindnek hiányzik egy bizonyos valaki, akit hátra kellett hagynia. Csak szaladgálnak és játszanak egymással, de mindegyik állat számára eljön a nap, amikor hirtelen megáll, és várakozással teli fényes szemekkel remegve néz a távolba.
Hirtelen kiválik a játszótársai közül, és rohan egyre gyorsabban és gyorsabban a zöld mezőn át. Látod, hogy rohan valaki feléd, s ha te és kedves állatod boldogan találkoztok, már soha többé nem váltok el egymástól.
A boldogság könnyei csordulnak végig arcodon, oltalmazó kezed újból simogatja állatod fejét, és ismét belenézel a hű szemekbe, amelyek oly régen eltűntek az életedből, de a szívedből soha.
Azután együtt mentek át a Szivárvány-hídon…
/Klaus Kempf nyomán/
„Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van.”
Ben Hur Lapman
" A mennyek országában valahol Kutya angyal barangol. A többi angyallal ő nem dalol, A nagykapu előtt csahol: - Tudom, hogy gazdám utánam jön - mondja, - S ha megjött, újból lesz rám gondja." Norah M. Holland
"A halál semmiség. Ügyet se vess rá. csak annyi történt, hogy átmentem a másik szobába. Minden marad a régiben. Én én vagyok, te te vagy, és a múlt, amit együtt csináltunk végig, az mind érintetlen, megmásithatatlan. Könnyedén beszélj rólam, úgy ahogy mindig is szoktál, és amikor kimondod a nevem, ne érezd kötelességednek, hogy gyász, vagy ünnepélyesség érződjön a hangodon. Jókedvűen emlékezz vissza a közös hecceinkre! Mosolyogva gondolj rám, és imádkozz értem! Az élet megy tovább, mint azelőtt. Tökéletes és töretlen a folytonosság. A halál csak elhanyagolható kis baleset. Attól, hogy nem látsz, a tudatodban még ott lehetek. Idővel úgyis találkozunk, addig is várlak, itt, a közelben. Minden rendben, ne félj. ..."